Intrahepatikus biliáris rák. Aszpirin és a biliáris traktus daganatai

Az aszpirin valószínűleg nem javasolható primer profilaxisra diabéteszben sem Egy adatfeldolgozás eredményei szerint a ritka, viszont életveszélyes gasztrointesztinális, biliáris daganatos betegek aszpirin használatával tovább élnek, és különösen jelentős a hatás akkor, ha a beteg a rák diagnózisa előtt nem szedett aszpirint.

Ugyanakkor a tanulmány csak az összefüggést mutatta ki, de nem tudott kimutatni ok-okozati kapcsolatot az aszpirin és a túlélés között.

KKPMT2 - Anatomi Sistem Pencernaan

A biliáris traktus daganatai igen ritkák, Régebbi tapasztalatok szerint az aszpirin gátolja a sejtproliferációt és a thrombocyták aggregációját elősegítő ciklooxigenázőt, ezáltal lassítja a daganatok növekedését, ilyen módon csökkenti a daganatos halálozást. A kutatók ebből kiindulva keresték az aszpirin és a biliáris rákhalálozás közötti összefüggést.

Az eredmények összhangban vannak a kolorektális rákban megfigyeltekkel, ahol is az aszpirin szedése növelte a betegek túlélését.

A kedvező hatás mértéke függ az adott tumor típusától, de minden típusban kimutatható volt. A hatás azoknál volt a legkifejezettebb, akik a rák diagnózisának idején kezdték el szedni a gyógyszert.

Átlagos napi 75 mg-os adagot használtak. A kutatók megállapították, intrahepatikus biliáris rák az aszpirin szedők a nem szedőkhöz képest általában idősebbek voltak, sztatinokat is szedtek, és körükben jóval gyakoribb volt a szívbetegség és egyéb komorbid állapotok.

Intrahepatikus biliáris rák Cox proporcionális kockázati analízis segítségével — melyben az életkort, a diagnózist, a beteg nemét, a kísérő betegségeket, a sztatin használatot, az egészséges intrahepatikus biliáris rák indikátorait és a diagnózis évét vették figyelembe — kimutatták, hogy a sztatinok használata csökkentette a halálozás kockázatát.

ERCP vizsgálat endoszkópos retrográd cholangio-pancreatográfia Az ERCP az epeutak és a pancreas Wirsung vezeték endoszkópos retrográd kontraszt feltöltésével járó vizsgálata Az endoszkópos retrográd cholangio-pancreatographia ERCP lényege, hogy speciális, oldalra tekintő optikával rendelkező, 14 mm átmérőjű, cm-es, emelővel is rendelkező endoszkópon duodenoszkóp át kanüláljuk a Vater papillát, és ezen keresztül szelektíven a közös epevezetéket illetve a Wirsung vezetéket, majd kontrasztanyaggal történő feltöltés során RTG képerősítő segítségével áttekinthetővé válnak az extra és intrahepatikus epeutak, és a hasnyálmirigy vezeték teljes lefutása.

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a daganatos diagnózis idején elkezdett posztdiagnosztikus aszpirin-szedés nagyobb túlélési előnnyel járt, mint a diagnózis előtt már elkezdett prediagnosztikus aszpirin adagolás. A vizsgálók nem tudják magyarázni, hogy azoknál, akik már a diagnózis felállítása előtt is szedtek aszpirint, miért nem mutatkozott olyan mértékű kedvező hatás, mint azokban, akik csak a biliáris diagnózis felállítása után kezdték szedni az aszpirint, de lehetségesnek tartják, hogy az aszpirin szedés alatt kifejlődött daganat már nem annyira fogékony az aszpirinnel szemben.

Ugyanakkor az aszpirint már régebben használóknál is lehet kedvező hatást mérni, de közel sem olyan mértékűt, mint a posztdiagnosztikus aszpirin-szedőknél. A kutatók nem kívántak spekulációkba bocsátkozni a lehetséges mechanizmust illetően, mivel nem voltak ismertek a statisztikákban közölt daganatok részletes tulajdonságai.

Ugyancsak az aszpirin jótékony hatását figyelték meg kezelés papillómákkal szerzők egy ban megjelent közleményben a biliáris traktus daganatain Xiong.