Interjú Varga Beával, a modern tánc óra oktatójával

Sokat tanítasz különböző helyeken. Hogyan kezdtél el ezzel foglalkozni? - Mint nagyon sok kislánynak, nekem is a tanárnőm volt a példaképem gyerekkoromban, és már 10 évesen tudtam, hogy tánctanár akarok lenni. Ennek megfelelően igyekeztem alakítani az életemet, amiben nagyon sokat segítettek a szüleim. 2007-ben végeztem a Táncművészeti Főiskolán klasszikus balett- és modern táncpedagógusként, 2008-ban pedig a Testnevelési Egyetemen egészségtan tanárként. 2007 óta tanítok mind az amatőr, mind a profi világban, egészen óvodás kortól felnőtt korig. Így szerencsére nagyon színes a skála, izgalmasak a napjaim, és imádom ezt csinálni.
A Movein Stúdióban tartott órád -modern tánc- nem sokat árul el arról, hogy mi is történik pontosan a teremben. Amikor a múltkor megnéztem egy órádat, úgy láttam, a tánc egy alap, de sokkal inkább egyfajta mozgáskultúra oktatásán van a hangsúly. - Többféle tréningünk van. Azért fut modern tánc címszó alatt, mert nem akartuk bekategorizálni a technikát, elég vegyes. A tréningek különféle modern tánctechnikákból merítkeznek. Amikor Te bent voltál, egy földtechnikai órát láttál, majd a legújabb koreográfiánk részletét. Igyekszem a hobbiból táncolóknak is maximálisan megtanítani az alapokat. Szerencsére nagyon nyitottak is erre. Számomra a legfontosabb, hogy biztonsággal sajátítsák el a technikákat, és hogy igényes mozgáskultúrával rendelkezzenek azok a diákok, akik nálam tanulnak. Igyekszem az egészség felől megközelíteni a dolgot. Tény, hogy – különösen a koreográfiákban - elég magasan van a léc, de a tanítványaim imádják a kihívásokat. Valószínűleg azokat az embereket vonzom, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én és én maximalista vagyok. Emiatt nehéz helyzetben vannak a tanítványok, ezt el kell ismerni, de nagyon jól veszik az akadályokat azok is, akik nem olyan régen kapcsolódtak be. Van, aki már negyedik éve jár hozzám és van, aki csak néhány hónapja. Nagyon örülök, hogy jó a csapat. Nyitottan és szeretettel fogadják az új embereket, türelmesek egymással. Az a tapasztalatom, hogy aki elég kitartó, marad és be tud kapcsolódni a munkába. Az első egy-két óra nehéz. Kell egy kis idő, míg testileg-lelkileg ráhangolódik az ember az órára. Természetes, ha nem megy minden elsőre. Nem is kell! Újra elmondom, mennyire fontos, hogy a többiek partnerek és türelmesek az újakkal szemben. Hisz tudják, ők mennyit dolgoztak egy-egy mozdulat tökéletesítésén. Illetve mindig van min dolgozni, fejleszteni, ismételni. Úgy látom, nem teher számukra újra meg újra, századjára is meghallgatni egy-egy mozdulat helyes technikai megvalósításának instrukcióit. Persze számít az is, hogy honnan érkezik az illető, mivel foglalkozott korábban. Nem olyan régen például a társastánc világából érkezett egy lány, de van, aki hip hop órára járt korábban vagy jógázott. Nagyon különböző zenékkel dolgoztok. Mi alapján választod ki ezeket? - Ha tréningről van szó, akkor mindenképp a gyakorlathoz kell illeszkednie. Nehéz egyébként megfelelő zenét találni. Igyekszem vidámakat választani. Érdekesség, hogy konkrétan nem keresem a zenéket, valamilyen módon mégis megtalálnak engem. A koreográfiákhoz is így érkeznek a zenék, például valakitől kapom vagy valahol meghallom és akkor, abban a pillanatban tudom, az lesz a megfelelő.
Ezek viszont jellemzően nem vidámak. - Ez így van. Nagyon érdekes, hogy soha nem csináltam még vidám koreográfiát, idén lesz először. Amikor ezt év elején bejelentettem, a tanítványok azt hitték, hogy viccelek. Szerettem volna, ha ebben a vidámkodásban az egész csapat benne lenne, így én csak az elejét koreografáltam meg, a többi a csoport feladata. Azt gondoltam, örülnek majd, hogy kiélhetik kreativitásukat és lazulnak majd picit, mert a precíz technikára törekvés, a koncentráció nagyon látszik a testükön, de ha szavazni kell, a másik koreográfiát szívesebben táncolják. Ez utóbbit elnevezték érvágósnak. Én csak beásnak hívom. Az interjút készítette: Győri Aliz